sOuTh

! Bayram !

eZ az ünnep Törökországban a legfontosabb, úgyhogy a vonatjegy-vásárlásról le is késtünk. Mikor meg szerettük volna venni, már nem volt jegy sehova keddig, csak Isztambulba…így a szombati napot ismét egy ankarai városnézéssel töltöttük. Először egy római kori fürdő maradványaihoz mentünk, majd fel a várba, végül az anatóliai kultúrák múzeumába.
Este úgy döntöttünk, hogy akármerre is, de elindulunk. Szerencsére Antaky-ba volt hely, igaz busszal, ami drágább, de nem akartunk otthon ücsörögni. Szóval gyorsan összepakoltunk és útnak eredtünk. Az állomás zsúfolásig tele volt emberrel… ott összeismerkedtünk egy cseh fiatal párral, akikkel 2 jegyünk ugyanarra az ülésre szólt: ) végülis valahogy megoldották nekünk, nem tudjuk ki nem fért fel a buszra emiatt, de a lényeg, hogy elindultunk. Reggel 7re érkeztünk meg, az idő már akkor 25 celsius-fok feletti volt. Először egy régészeti múzeumba mentünk, ahol római mozaikgyűjtemény volt látható. Aztán a Szent- Péter barlangjához gyalogoltunk, ahol régen ő prédikált. Mellette a sziklába domborműves portrét véstek, elvileg Kháront ábrázolja. Vissza a központba a szegény-negyeden keresztül mentünk, ahol éppen a nénik szorgosan pitét sütöttek egy bádogviskó alatt, megkínáltak pár friss finomsággal (mert igazán tényleg a legegyszerűbb dologk a legfinomabbak, komolyan!).
Samandagiba stoppal jutottunk el, ez 25 km-re fekszik Antakyatól. Itt ellátogattunk a Titus-csatornához, amit Vespasianus császár építtetett (de fia, Titus fejezte be) a nagy áradások miatt. 1300 méter hosszan vájták a tömör sziklába, 7 méter magas és jó nyálkás úgyhogy visszafelé nem akartunk arra menni, gondoltuk csak van visszafelé normális út. Mandarin- és banánfa ültetvényeken keresztül sétálgattunk, aztán nagy nehezen csak kitaláltunk ebből a paradicsomból: ) Este a parton tüzet raktunk, ittunk egy kis sörikét, ettünk kis sürtkrumplit a fiúk megmártóztak a tengerben, aztán tenti.
Másnap vissza stoppal Antakyaba. Onnan Gaziantepbe dolmus-oztunk, de a város hasonló volt, mint Ankara, úgyhogy továbbmentünk Sanliurfa-ba. Itt 2 estét töltöttünk. Mivel bayram volt, senki nem akart dolgozni, úgyhogy a citadella belsejébe sem tudtunk bemenni és a bazárról is lemaradtunk. Azonban megnéztük Ábrahám-medencéjét, ami tulajdonképpen egy hatalmas zöld terület a város szívében, végre ilyet is láttunk! Aztán azt a barlangot, ahol állítólag Ábrahám született, majd leültünk egy chai-t meginni, ahol összeismerkedtünk egy török sráccal (angol tanár). Jófej volt és körbevezetett minket a városon, így olyan helyekre is bemerészeltünk menni, ahova egyébként nem mentünk volna. Szóval szűk, labirintusnak tűnő utcákon keringtünk, csomó kisgyerek szaladgált utánunk műanyagpisztolyával… Mivel a bayram áldozati ünnep, sokan vágnak bárányt vagy tehenet: ( és adják a drága húst szegényeknek. Egy családhoz bementünk nézni a folyamatot és a házban is körbevezettek, ami kis szerényen, egyszerűen volt berendezve,ám jó nagy! (város „híres” még arról is, hogy átlagosan 8-10 gyermekes családok élnek itt).
Másnap Mardinba stoppoltunk, először egy srác vett fel, aki kivitt minket a város szélére, majd egy 4 kisgyermekes család vett fel, akikkel kb 30 km-t mentünk. Onnan a bácsi stoppolt nekünk egy másik kocsit, velük mentünk vagy 50 km-t, aztán végül 2 srác vett fel, akikkel először megálltunk egy istenhátamögötti helyen, majd továbbhajtottunk Mardinba. Szintén dombra építkező, gyönyörű város a Tigris és az Eufrátesz között.
Este Diyarbakirba utaztunk, ahol következő nap elmentünk a sajtpiacra, aztán sétáltunk kicsit a városfalon, ami 6 km hosszú (állítólag az űrből is látszódik), 12 méter magas. Ezt is a szegény-negyed veszi körül, úgyhogy elég érdekes néha a kilátás…olyan, hogy műemlékvédelem, nem nagyon létezik itt, tapasztalataink szerint…
Még aznap a Nemrut-hegyre szerettünk volna menni, de nem értük el naplementéig, úgyhogy egy közeli faluban találtunk szállást, ami tele volt, úgyhogy a földön aludtunk: ) Majd szétfagytunk, úgyhogy az első hegyre menő csapat keltésére, már 4kor felkeltünk és mi is elindultunk felfelé gyalogosan, hátha elérjük a napfelkeltét a 12 km-re lévő látványosságnál. Mentünk vagy 3 km-t aztán szerencsénkre felvett egy házaspár, ha nem így lett volna, biztos nem érünk oda időben… A dombtetőn hatalmas tömeg várta a felkelő napot, nem csoda hiszen gyönyörű innen a kilátás. A dombra épített teraszokon, kolosszális szobrok vannak, amin többek között a király (Antiokhosz, aki kr.e. 60 körül Kommagéne királyság feje volt) látható. Innen Malatyaba igyekeztünk, tényleg nagy szerencsénk volt, hogy egy család éppen ment hazafelé, mert a kanyargó utakon semmi sem közlekedett, szóval ők elvittek teljesen a vonatállomásig, megvettük a jegyeket, aztán visszacsattogtunk a központba, hogy hátha a rézbazár nyitva van, de nem volt, úgyhogy a város másik nevezetességéből vásároltunk, az aszalt- sárgabarackból.
Délután fél 3kor indultunk és ma reggel 9re érkeztünk Ankarába. Ismét kircsis élmény volt! Kata már úton van felénk, reméljük épségben megérkezik, vonattal jön!: ) hoPppáhh,puszika : )

! eAsT!

Csütörtök este fél 6kor indultunk el kelet felé. 18 órás buszos útnak néztünk elébe (50 Turkis lira ! teljesen jó ár)… elég hosszadalmas út, de az ember pont ki tudja pihenni magát ennyi idő alatt. Némely városkában ráadásul útlezárások voltak, az ünnepségek miatt (köztársaság napja: okt.29.). A Van-tó környékén szálltuk le és rögtön egy másik tömegközlekedési eszköz után néztünk, ugyanis egy kis szigetet akartunk megközelíteni. Gyorsan hajóra pattantunk, ahol meglepődésünkre többnyire csak turisták voltak. A tó színe olyan, mintha tenger lenne, amellett, hogy sótartalma még magasabb is annál. Látványossága a táj gyönyörűsége mellett egy 10. századi örmény templom. Sajnos a sziget nem fedezhető fel teljesen, mert nem tudni milyen okokból kifolyólag, de le van zárva. A következő állomásunkhoz stoppal érkeztünk, ami 40 kilométerre volt a szigettől. Nem volt tervbe ilyesmi fajta huligánkodás, de a dolmus indulásához még vagy 7 emberre várni kellett volna (csak akkor indul el a dolmus, ha megvan a 10 ember) és előttünk 4 lengyel tag 2 percen belül úton volt ezzel az akcióval. :) Szóval mi is megpróbáltuk és minket is felvettek 3-4 percen belül. Igaz egy platón csücsültünk, de az idő kitűnő volt, az embernek 360 fokos körbetekintése van a csodálatos hegyekre és hát egy külön élmény így zötyögni valamerre. :))))) Van-tól nem messze van egy 12. századi romvár, külön dolmusok járnak ki olyan utakon, amiket még csak most építenek ki, visszafelé 2 balesetet is láttunk. Már éppen záróra volt, de a bácsi körbevezetett minket, úgyhogy romantikus naplementében járhattuk végig a várat. Arra nem sikerült rájönnünk, hogy a helyiek miből élnek meg, de mindenesetre műhold, a tv csatornák befogásához, minden egyes háztetőn ott ficegett. Jah, és itt lehet találkozni tehénürülék-lepény hasznosítással, mint Indiában. Kétségtelenül kitűnő fűtőanyag! :D Van-ba érkezve szállás után néztünk, az ünnep miatt elég sok teliházas hostel volt (természetesen a legolcsóbbak), úgyhogy végülis kibékültünk egy 15 Tl hellyel. Pénteken Igdir-en keresztül Dogubeyazit-ba érkeztünk, a táj szépségét néha rombadönti a sok katonai ellenőrzőpont. Minket is kétszer lecsekkoltak, másodjára azt hittem nem is engednek tovább, mert nem vittem magammal az útlevelem (csak a számát plusz a tartózkodási-engedély számomat és az itteni ID kártyámat) és a bácsi elég csúnyán nézett rám. A környék ugye határhoz közeli, másrészt a kurdokkal máig harcban állnak és gyakori a terrorista robbantás, szóval erre ez a nagy felfordulás. Olyannyira, hogy majdnem mindegyik török épület körbe van véve szöges kerítéssel és fegyveres katonák védik, nagyon aranyos környék… Ishak Pasa Sarayi erődítmény felé haladva nem is stoppoltunk, de megállt egy 506ezres audi , benne egy kopasz pasassal, hogy majd ő felvisz. Természetesen nem ellenkeztünk. A fószer ingyen bevitt minket a 18. századi építménybe. Csupán 366 szoba található benne, köztük 14 szobás háremmel. Sajnos nem teljesen körbejárható, de így is nagyon szép részeit láttuk és mivel, hogy - nem meglepően -dombra épült, ismét mennyei táj tárult elénk. Kis teázgatás után mi már mondtuk volna, hogy köszönjük szépen a közreműködés, ámde a tag erősködött, hogy elvisz minket egy közeli helyre fürödni (a környék másik érdekessége ugyanis a kénforrások). Egy elég lepukkant helyre kötöttünk ki, elég egyszerű, fürdőnek nem nevezhető épületbe, de tény, hogy tényleg vagy 50 Celsius-fokos víz csordogált a medencébe. Vagy két órát hesszeltünk itt, majd a „sofőrünk” egyik ismerősénél lyukadtunk ki. A bácsi helyi túrákat szervez és tulajdonképpen az irodájában voltunk. Egy másik csapat is hozzánk verődött, közösen ettünk egy jót, aztán a jókis török rakiból ittunk párat (ouzora hasonlító íze van, vízzel higítják). Aztán tenti a hátsó „szentély „-féleségben. Reggel tökkkéletes rálátásunk volt a több mint 5000 méteres Ararat-hegyre, állítólagos Noé-bárkájának helyére! A hegyre csak engedéllyel lehet feljutni, pedig nem is tűnik olyan veszedelmesnek… noh, mind1
Vasárnap kora délután érkeztünk Kars-ba, itt egyből taxit kerestünk, hogy átmehessünk Ani-ba, a híres egykori örmény városba. E hatalmas területen, több mint 1000 éves épületek (és azok romjai) találhatóak. „Az ezeregy templom városának nevezték” , lakossága pedig 100 ezerre volt tehető. Az itt folydogáló Arpa cayi jelzi Törökország és Örményország határát. Este tovább szerettünk volna haladni Erzurum felé, ahonnan egyenes járatok indulnak Ankara felé, azonban , mint kiderült, nem nagyon indultak aznap már járatok. Végülis egy kiscsaláddal utaztunk Erzurumba, akik éppen arra tartottak. Nincsenek azt hiszem véletlenek!:)))) Nagyon aranyosak voltak, egy általuk vélt legolcsóbb szálláshelyre el is vittek minket, de hát nem ellenkeztünk, mert késő volt már és a 2000 méter magasan lévő városban elég hideg. Szóval 36 Tl-s, kényelemben gazdag ágyunk volt aznapra, de végülis egy elég bőséges reggeliben volt részünk és ugye útiköltségünk nem volt.
Másnap mivel a vonatunk csak este 8kor indult, hétfőn városnézést tartottunk. Először a citadellára mentünk fel, onnan körbe is tekinthettük, hogy miket érdemes még megnézni (Iker Minaret, Három sír, Yakut Papnevelde). A vonatutacska csupán 25 órácsocska volt….cukkancsocska…
!…egy időre STOP, kis kötelesség- ápolás következik !
pusssszancska :)

mAgiC lAnd

Péntek este egy partival indítottunk azon a helyen, ahol már egyszer voltunk.:)Szó szerint ugyanaz a zene volt, ugyanazokkal a tagokkal… :)Nah,mind1, egy órácskát maradtunk, felszedtük az egyik török csajszit, aki szintén jött velünk, aztán elindultunk gyalog a buszmegállóhoz. Fél 2kor indult a buszunk Göreme felé, amit majdnem sikerült lekésnünk.:)Fél 7környékén értünk be, bementünk melegedni egy kis teára, gyorsan körbenéztünk a környéken. A legegyszerűbbnek egy autó bérlése tűnt, mivel buszok és dolmusok sem közlekednek sűrűn ezen a részen. Szóval így tettünk és nekivágtunk ennek a hatalmas területnek. Elsőnek a keleti részt fedeztük fel, aminek a története a következő: 30 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a kitörő vulkánok hamuval terítették be e vidéket. A megkeményedett hamuból egy könnyen erodálodó anyag, a tufa keletkezett, melyre helyenként kemény vulkáni kőzetréteg rakódott. Idővel, ahogy a tufa lekopott, különféle alakzatok formálódtak ki.Kúpos TÜNDÉRKÉMÉNYEK:))))))))) GoMbA forma (Gülsehirben):)))) és voltak állatok is:)))A képek magukért beszélnek, lehet csekkolni a facebook-on!:)A tufa olyan könnyen alakítható, hogy egyes helyeken (Derinkuyuban) egész földalatti városok alakultak ki, elképesztő! A legtöbb járat olyan alacsony, h csak görnyedve lehet mászkálni, és h h nem tévedtek el ebben a labirintusban!?:)Van ahol 7 szintnyi magasságra
Este a Nirvana hostelben alcsiztunk, ami szintén egy barlangban volt:) szóval átélhettük a régmúltat:) annyira fáradtak voltunk, h már 9kor aludtunk.
Másnap 14 km hosszú Ihlara-völgyben sétáltunk 7 km-et. Felmásztunk egy olyan barlangba, ahol alig volt kapaszkodó…alattunk kis cuki meredek szikla, aranyos volt visszanézni :PPP
A kanyon tele volt sziklába vésett templomokkal, igazi spirituális élet folyhatott itt.
Gyönyörűséges volt ez is természetesen, érdemes itt utazgatni!!!
noh, ennyike!
Jön kelet,pussszzzancs

7kÖznapOk

A hétköznapok összefolynak és gyorsan eltelnek azzal, h ennyit kell utazni a sulihoz. Az a zavaró igazán, h nem lehet szabadon körbenézni, mert mindig nézni kell az időt. Ugyanis a felszállást követő 1 órán belül utazhat az ember ugyanazzal a jeggyel, olyan, h bérlet nincs, pedig jó lenne. Nyílván ennyi emberre így próbálják korlátozni, de hát…eszméletlen tömeg van minden egyes buszon. Hogy leüljön az ember az szinte kizárt, amikor vinni kell a cuccokat órára, akkor ez nagyon jóóó…Jahhh, valamelyik nap shettel-el (iskolabusszal) mentünk az egyetemre és akkora dugó volt,h a sofőr bácsi lazásan egy zebrán átment, h jobb pozicióba kerüljön a busz… eszméletlenek.))))) de a dudálás a kedvencünk) nekem feldobja a napomat, h gondolkodjam azon, h most miért is dudáltunk???és van a rendes duda és van egy kifejezetten a nagy dugóra kifejleszetett dallamos duda:))))))) brutálisnagy.)))))) hihihihiVolt, hogy annyira tele volt az iskolabusz, h én (Zsófi) konkrétan a sofőr bácsi mellett ültem, azon a műanyag ajtón, amin ő bemegy, párszor bele is ütközött a keze a lábamba, amikor váltani akart, de no problemo… :P kérdem én,h minek ide eui unio??? és, h komolyan gondolják -e ott páran nyugaton???? :) mert, ha igen, akkor még nem voltak keleten…:)A sulcsi jó, végül 3 óránk van, vagyis amire bejárunk, de a tanárok lazások, ezekre se kéne mindig bemennünk, de mi szorgalmasak vagyunk:)az egyiket reméljük el tudjuk fogadtatni otthon, mint belsőépítészeti tervezést. Egy pavilont kell terveznünk, erről már vagy 5 plakátot kellett csinálnunk, ami végülis jó, mert pörög az óra az otthonihoz képest, de kicsit drága a színes nyomtatás ebben a méretben, amit kérnek… ez van!:>A festés is jó, szerdánként van reggel 9től délig. A művészpalánták eléggé realisták, vagy ezt kívánja meg a tantóbácsi, nem tudjuk, de nincsenek nagy húúúligánságok, elborultságok, amiket például a folyosón lehet látni és itthon… :) A számítógépes tervezésre, pedig tényleg nem kell bejárnunk és azt mondta Stefano (olasz erasmusos formatervező tag), hogy megtanít minket 3 nap alatt arra, amit itt elvárnak félév végére…
Jelezném, h az első vizsga ebből a tantárgyból karácsony előtti nap lesz.)

medveBOCS, h csak msot írunk! :)

’icE bReak’

Előző héten pénteken, este fél 11kor indultunk el nyugat felé. Hajnali fél 6ra ért be a buszunk. Gyorsan megittunk egy kávét 5 Turkish líráért (700HUF), a lényeg, h nem verik át a turistákat… De hát valamikor nincs mit tenni…8ra felértünk a híres Hierapolishoz, ahol 2. századbeli romok között sétafikálhattunk. Elég nagy területen fekszik, templomok, fürdők, színházak találhatóak itt. 6.században kezdődött a város hanyatlása, víz alá került. E mellett van Pamukkale látványos mészkő és gipsz lerakódásos teraszai. Kalcium-karbonát rakódik le és rétegesen megmaradnak , ezért kapta a nevét Pamukkale, ami pamutvárat jelent. A teraszok felső részénél meleg víz folyik, szóval abban a hidegben is, ami volt lehetett mezítláb császkálni a kijelölt helyen (ugyanis egy része le van zárva a látogatók elől).Gyönyörűen néz ki! Hála égnek, h időben ott voltunk, nem voltak sokan, de mire „végeztünk már el is özönlötték a külföldiek…nem tudom mi lehet nyáron..:)
Eztán körbejártuk a várost, majd elfoglaltuk szálláshelyünket, ami egy kis hostel volt. Megpapiztunk aztán végre először vízipipázhattunk egy „igazi török teraszon”, úgy értve, hogy végre török bútorokkal és textillel volt berendezve:)

Estére csak hárman maradtunk ott, Rafal és Elenka továbbindult Konyaba. Mi másnap Afyonba mentünk, aminek a jelentése ópium (ugyanis a hely tele van mákmezőkkel). Sajnos ezt nem próbáltuk ki és meglepődésünkre nem is kínált vele senki az utcákon… Noh, de ismét egy gyönyörű kis városba érkeztünk, először egy mecsetbe kukkantottunk be. Nem is akartunk nagyon a szőnyegre ülni, de egy öreg bácsi odainvitált minket. Azonban rá 5 percre odajött egy másik öreg, hogy mit keresünk mi nők benn!? Amikor ima van a nőknek vagy az emeleten vagy kinn van a helye... mondtuk hoppá és kiosontunk. Kis utcákon át keveredve jutottunk el a citadella aljához (színes falú, fás szerkezetű házikók sokasága), aminek a teteje 225 méter magasan van és 700 nem is akármekkora lépcső vezet fel. Felérkezve, azon kívül, h lábunk remegett és levegőt alig kaptunk, csodálatos kilátás tárul elénk!!! Körbelátni a várost, és a tájat. Jahhh, majdhogynem mindegyik háztetőn napelem van és külön tartály a melegvíznek. Fent a tetején összeismerkedtünk egy török csapattal, akik meghívtak minket egy teára lent a városban. Aztán szomorú búcsú után, hazaindultunk.

halliho

végre talán sikerült rendezni nóri vizum problémáit.de ez iszonyatos telefonálásba került:)
tegnap költöztünk az új lakásunkba. 8 fő 2 cseh, 1 litván, 2 lengyel, 1 olasz meg mi ketten. egy kis nemzetközi csapat vagyunk. a lakás nagyon jó igaz kissebb- nagyobb problémák vannak vele. hatalmas teraszunk van csodálatos panorámával. ketten befoglalatunk egy nagyobb szobát. már kezd otthonos hangulatu lenni.:)
ma felvettuk a tantargyakat, 5 lesz,ha minden igaz, az egyik közte török nyelv.)) miért ne? úgysem tudnak általában angolul itt a jónépek:)
még nem sikerült körbenézni a városban, de majd most hétvégén, h minden rendben bepótoljuk! mecsetbe is ellátogatunk:)
aztán lassan belevetjük magunkat a tanulásba,mert már akad... ha minden igaz később pedig utazgatunk egy kicsit, ha már itt vagyunk!
most nem jut ezsünkbe más, de nemsokára jelentkezünk újra!
puszika mindenkinek

Turkish :)

hOppppPPáááhhhh :)

Kérem szépen lehet csodálkozni, de végülis sikerült kijutni TÖRÖKORSZÁGBA...:)
Úgy kezdődött, h Zsófi majdnem lekéste a repülőt...8:50kor elindultunk kocsival, ugye rakparton a Lánchídig dugó, 1 óra alatt sikerült abszolválni ezt a távolságot. Innentől azt hittük sima ügy lesz,ámde a nagykörúton is hasonló tömeg +valami baleset nehezítette utunkat. Szerencsére nagypapát sikeült rábeszélni egy szabálytalankodásra, így sikeresen kiértünk az üllői útra, ahonnan tényleg "sima" ügy volt kijutni...dehát szörnyű volt...
nagy nehezen becsekkolunk, erre kiderül, h Nórikának rossz vízumot hoztam el , miszerint ő 15 napig lehet benn az országban sofőrként...király, újabb sokkkk!!!! rögtön nagykövetséget hívtuk, ahol a tag azt a megoldást találta ki, h azonnal menjünk az Andrássy út 123-hoz.Mondtuk,h csókolom, 10 perc múlva indul a gép... azt beszéltük meg végül, h majd hazaküldjük az útlevelet és ő vissza ide Ankarába...jó... felszálltunk a repülrőre, ahol sjanos ráadásul külön helyen ültünk...
Kicsit lenyugodva megérkeztünk Istanbulba..rezzenésmentesen átengedtek mindkettőnket az ellenőrzésen..:)
A hostelbe érve ismét újabb telefonokat lejtettünk, végeredmény, hogy másnap az istanbuli főkonzulehez volt meghívásunk.
Még aznap a kötelezőnek vélt turista dolgokat megnéztük(aja sophia, kék mecset, bazár) :))))) gyönyörű!!! fantasztikus:)
Alvás nuku, mert azért lehet,h a központban van a szállás,de hangos..:)
Reggel 6kor hangos ima ébreszt:) egy kántáló bácsi szólítja fel a jónépet, h első imáját elmondja:) szép,csak kicsit korai(nekünk) :)
Tehát másnap egyből a főkonzules úrhoz látogattunk, aki azt a ajánlotta, h az otthoni török nagykövetasszonyt keressük fel,aki majd kijavítja a hibát!Hétfőn hívjuk!
Öhhm, ezt követően gyors buszkeresés, végül 2kor indultunk el Istanbulbó Ankarábal.
este 8ra értünk be, egy nagyon aranyos török lány és egy lengyel erasmus-diák jött ki elénk.
Ma egésznap szállás után néztünk, jahh és elmentünk az egyetemre.Brutális nagy, tuladonképpen egy városnegyed külön az egyetemistáknak a város szélén!!!:)
Hatalmas város, beláthatatlan területen...:) Kedves emberek(akikkel idáig beszéltünk), segítőkészek!!!!
Zsófinak India-feeling :) a boltok, a szagok, az emebrek,közlekedés, árusok :))))
Itt Ankarában tényleg nincs turista, kicsit megnéznek minket, de hozzá lehet szokni.

velünk van egy lengyel fiu is . de mellette se érezzük magunkat biztonságosan :S na szoval a török csaj elmondta a soförnek h hova vigyen minket de fulra nem tudta utközben kérdezte meg h hova is megyünk :) szőrnyő volt a tegnapi nap olyan sokk éri itt az ember erre nem voltamfelkészülve.

isztanbul az gyönyörő de tényleg telivan turistával lépni se tudsz tőlük és minden török ,
rád akaszkodik h segithet e neked valamiben ugy kell elhessegetni őket . " szeretél valamit monjuk egy barátot?"

A vizumot intéztük tegnap, még a magyarok is átvették a törököktől a kedvességet nagyon jo fejek voltak ez ugylátszik ragadós.

Ankarában a szállás semmi extra, nagyon drága, van fürdő szoba meg wc a szobában. ki se lépünk mert tényleg csak férfiak vannak az utcán mert kiderült ez a kurva negyed . több hotel van ezen a részen csak mert itt futtatják a kurvákat .

reggel találkoztunk a török csajjal aki pártfogásába vett minket, nélküle már nem is tudom hol lennénk a szálláson ma maradunk utoljára.
Ma voltunk az egyetemen ott találkoztunk azzal a csajjal aki felelős értünk ő is nagyon aranyos megmutatta az osztálytermünket nagyon durva hatalmas terem teljesen új felszerelésekkel.
Ott felhivtunk pár lakást mert ugye folyamatosan logunk a neten h lakást keresssünk de senki nem akarja kiadni nekünk 5 honapra ( mert a többi erasmusos annyit lesz itt )

na utána elmentünk az isten hátamögé egy utazási irodába ami szinte egy garázsban volt.
hapi aki az utazási irodában dolgozik, az első lakás ami volt amit mutatott ? azt amit én találtam.
Meg is néztük na kint van a külvárosban de nem rossz a tulajdonos isztanbulban lakik és nem érdekli mit csinálunk és hányan vagyunk a lakásban ami jo mert eddig ez és probléma volt :)
*olcso ha 8 ember venné ki
*minden van benne
*vagyis a fontos az ágy meg a hűtő
*de nagyon messze van vagyis nem tudom nem egy hires környék csak lakások vannak ott mint egy külváros elvileg nem veszélyes este . 1 busz visz be a központba az 20 perc alatt van ott az annyira nem is rossz ha belegondolunk 6 millios városban nem is rossz
* a sulibusz mert olyan is van elvileg ott megy el a ház mellett és 1 ora allatt ér ki a suliba:) ez ami nem biztos még pedig a legfontosabb ha ez megvan akkor kivesszük és holnap beköltözük ha nem akkor nem tudom mi lesz se szállásunk nem lesz se semmink
*a mentor csajunk feljaánlott h nála aludhatunk pár napot de neki semmilyen butora sincs mert most költözött oda mondta h tényleg semilye nincs de mehetünk
* ennyi amit ma intéztünk

ma kiprobáljuk deriteni h az iskolabusz megáll e ott aztán hivjuk a diákokat akiket tudunk h akkor jo lesz e nekik és ha megvagyunk 8an akkor emgyünk oda
*nem tudom

uuuu a másik durva amit nehéz megszokni a pasik figyelésén kivül a csajok ugye kendöt viselnek és semmilyük nem log ki. valamint a dzsámikba valo hivásokat napi5ször az egész városban hangositok továbbitják. a férfiak kántálására lehet kellni reggel 6 orakor valamint még négy alkalommal a nap folyamán.
*ez hivja fel a figyelmüket h imátkozniuk kell
*ez tetszik nagyon nagyon hangulatos de erre kellni :) én azért kezdek el reggel imátkozni h hagyjáka abba:)

ankara nem egy szép hely és nagyon szét van esve nehéz rajta kiigazodni és a buszmegállok meg a buszok sem olyanok mint nálunk

ankarában ha meghalják h turista vagy semmiben nem segitenek és ahol tudnak átvernek senkinek nem szabad hinni és aminél tudják a dupláját kérik el.

Meg iszonyat ami az utcákon van.
*itt mindenki megy ahogy tud lámpákat figyelmen kivül hagyva
*ha eddig nem ütöttek na itt nagy lehetősége van brutális


Az egyetem nagyon durva a bejáratnál feljön egy katona a buszra és mindenkitöl elkéri a diákját mert diákon kivül nem mehet be senki .
*ha az rendben van akkor tovább visz a busz több megálloja van az egyetemen bellül
* hatalmas görög szinház van benn meg rengeteg épület de hatalmasak több bolt gyogyszertár orvos, boltok tömekelege és éttermek egy lakotelep is van benne csak szebb, ott laknak a diákok de valami brutál sokan
*eddiga az erasmusosok is ott laktak de tavaly ota kilettek tiltva onnan igy ezért nem lakhatunk ott.
Holnap megyünk szállást intézni meg nem tudom.

pussssszzz:)