Előző héten pénteken, este fél 11kor indultunk el nyugat felé. Hajnali fél 6ra ért be a buszunk. Gyorsan megittunk egy kávét 5 Turkish líráért (700HUF), a lényeg, h nem verik át a turistákat… De hát valamikor nincs mit tenni…8ra felértünk a híres Hierapolishoz, ahol 2. századbeli romok között sétafikálhattunk. Elég nagy területen fekszik, templomok, fürdők, színházak találhatóak itt. 6.században kezdődött a város hanyatlása, víz alá került. E mellett van Pamukkale látványos mészkő és gipsz lerakódásos teraszai. Kalcium-karbonát rakódik le és rétegesen megmaradnak , ezért kapta a nevét Pamukkale, ami pamutvárat jelent. A teraszok felső részénél meleg víz folyik, szóval abban a hidegben is, ami volt lehetett mezítláb császkálni a kijelölt helyen (ugyanis egy része le van zárva a látogatók elől).Gyönyörűen néz ki! Hála égnek, h időben ott voltunk, nem voltak sokan, de mire „végeztünk már el is özönlötték a külföldiek…nem tudom mi lehet nyáron..:)
Eztán körbejártuk a várost, majd elfoglaltuk szálláshelyünket, ami egy kis hostel volt. Megpapiztunk aztán végre először vízipipázhattunk egy „igazi török teraszon”, úgy értve, hogy végre török bútorokkal és textillel volt berendezve:)
Estére csak hárman maradtunk ott, Rafal és Elenka továbbindult Konyaba. Mi másnap Afyonba mentünk, aminek a jelentése ópium (ugyanis a hely tele van mákmezőkkel). Sajnos ezt nem próbáltuk ki és meglepődésünkre nem is kínált vele senki az utcákon… Noh, de ismét egy gyönyörű kis városba érkeztünk, először egy mecsetbe kukkantottunk be. Nem is akartunk nagyon a szőnyegre ülni, de egy öreg bácsi odainvitált minket. Azonban rá 5 percre odajött egy másik öreg, hogy mit keresünk mi nők benn!? Amikor ima van a nőknek vagy az emeleten vagy kinn van a helye... mondtuk hoppá és kiosontunk. Kis utcákon át keveredve jutottunk el a citadella aljához (színes falú, fás szerkezetű házikók sokasága), aminek a teteje 225 méter magasan van és 700 nem is akármekkora lépcső vezet fel. Felérkezve, azon kívül, h lábunk remegett és levegőt alig kaptunk, csodálatos kilátás tárul elénk!!! Körbelátni a várost, és a tájat. Jahhh, majdhogynem mindegyik háztetőn napelem van és külön tartály a melegvíznek. Fent a tetején összeismerkedtünk egy török csapattal, akik meghívtak minket egy teára lent a városban. Aztán szomorú búcsú után, hazaindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése