sOuTh

! Bayram !

eZ az ünnep Törökországban a legfontosabb, úgyhogy a vonatjegy-vásárlásról le is késtünk. Mikor meg szerettük volna venni, már nem volt jegy sehova keddig, csak Isztambulba…így a szombati napot ismét egy ankarai városnézéssel töltöttük. Először egy római kori fürdő maradványaihoz mentünk, majd fel a várba, végül az anatóliai kultúrák múzeumába.
Este úgy döntöttünk, hogy akármerre is, de elindulunk. Szerencsére Antaky-ba volt hely, igaz busszal, ami drágább, de nem akartunk otthon ücsörögni. Szóval gyorsan összepakoltunk és útnak eredtünk. Az állomás zsúfolásig tele volt emberrel… ott összeismerkedtünk egy cseh fiatal párral, akikkel 2 jegyünk ugyanarra az ülésre szólt: ) végülis valahogy megoldották nekünk, nem tudjuk ki nem fért fel a buszra emiatt, de a lényeg, hogy elindultunk. Reggel 7re érkeztünk meg, az idő már akkor 25 celsius-fok feletti volt. Először egy régészeti múzeumba mentünk, ahol római mozaikgyűjtemény volt látható. Aztán a Szent- Péter barlangjához gyalogoltunk, ahol régen ő prédikált. Mellette a sziklába domborműves portrét véstek, elvileg Kháront ábrázolja. Vissza a központba a szegény-negyeden keresztül mentünk, ahol éppen a nénik szorgosan pitét sütöttek egy bádogviskó alatt, megkínáltak pár friss finomsággal (mert igazán tényleg a legegyszerűbb dologk a legfinomabbak, komolyan!).
Samandagiba stoppal jutottunk el, ez 25 km-re fekszik Antakyatól. Itt ellátogattunk a Titus-csatornához, amit Vespasianus császár építtetett (de fia, Titus fejezte be) a nagy áradások miatt. 1300 méter hosszan vájták a tömör sziklába, 7 méter magas és jó nyálkás úgyhogy visszafelé nem akartunk arra menni, gondoltuk csak van visszafelé normális út. Mandarin- és banánfa ültetvényeken keresztül sétálgattunk, aztán nagy nehezen csak kitaláltunk ebből a paradicsomból: ) Este a parton tüzet raktunk, ittunk egy kis sörikét, ettünk kis sürtkrumplit a fiúk megmártóztak a tengerben, aztán tenti.
Másnap vissza stoppal Antakyaba. Onnan Gaziantepbe dolmus-oztunk, de a város hasonló volt, mint Ankara, úgyhogy továbbmentünk Sanliurfa-ba. Itt 2 estét töltöttünk. Mivel bayram volt, senki nem akart dolgozni, úgyhogy a citadella belsejébe sem tudtunk bemenni és a bazárról is lemaradtunk. Azonban megnéztük Ábrahám-medencéjét, ami tulajdonképpen egy hatalmas zöld terület a város szívében, végre ilyet is láttunk! Aztán azt a barlangot, ahol állítólag Ábrahám született, majd leültünk egy chai-t meginni, ahol összeismerkedtünk egy török sráccal (angol tanár). Jófej volt és körbevezetett minket a városon, így olyan helyekre is bemerészeltünk menni, ahova egyébként nem mentünk volna. Szóval szűk, labirintusnak tűnő utcákon keringtünk, csomó kisgyerek szaladgált utánunk műanyagpisztolyával… Mivel a bayram áldozati ünnep, sokan vágnak bárányt vagy tehenet: ( és adják a drága húst szegényeknek. Egy családhoz bementünk nézni a folyamatot és a házban is körbevezettek, ami kis szerényen, egyszerűen volt berendezve,ám jó nagy! (város „híres” még arról is, hogy átlagosan 8-10 gyermekes családok élnek itt).
Másnap Mardinba stoppoltunk, először egy srác vett fel, aki kivitt minket a város szélére, majd egy 4 kisgyermekes család vett fel, akikkel kb 30 km-t mentünk. Onnan a bácsi stoppolt nekünk egy másik kocsit, velük mentünk vagy 50 km-t, aztán végül 2 srác vett fel, akikkel először megálltunk egy istenhátamögötti helyen, majd továbbhajtottunk Mardinba. Szintén dombra építkező, gyönyörű város a Tigris és az Eufrátesz között.
Este Diyarbakirba utaztunk, ahol következő nap elmentünk a sajtpiacra, aztán sétáltunk kicsit a városfalon, ami 6 km hosszú (állítólag az űrből is látszódik), 12 méter magas. Ezt is a szegény-negyed veszi körül, úgyhogy elég érdekes néha a kilátás…olyan, hogy műemlékvédelem, nem nagyon létezik itt, tapasztalataink szerint…
Még aznap a Nemrut-hegyre szerettünk volna menni, de nem értük el naplementéig, úgyhogy egy közeli faluban találtunk szállást, ami tele volt, úgyhogy a földön aludtunk: ) Majd szétfagytunk, úgyhogy az első hegyre menő csapat keltésére, már 4kor felkeltünk és mi is elindultunk felfelé gyalogosan, hátha elérjük a napfelkeltét a 12 km-re lévő látványosságnál. Mentünk vagy 3 km-t aztán szerencsénkre felvett egy házaspár, ha nem így lett volna, biztos nem érünk oda időben… A dombtetőn hatalmas tömeg várta a felkelő napot, nem csoda hiszen gyönyörű innen a kilátás. A dombra épített teraszokon, kolosszális szobrok vannak, amin többek között a király (Antiokhosz, aki kr.e. 60 körül Kommagéne királyság feje volt) látható. Innen Malatyaba igyekeztünk, tényleg nagy szerencsénk volt, hogy egy család éppen ment hazafelé, mert a kanyargó utakon semmi sem közlekedett, szóval ők elvittek teljesen a vonatállomásig, megvettük a jegyeket, aztán visszacsattogtunk a központba, hogy hátha a rézbazár nyitva van, de nem volt, úgyhogy a város másik nevezetességéből vásároltunk, az aszalt- sárgabarackból.
Délután fél 3kor indultunk és ma reggel 9re érkeztünk Ankarába. Ismét kircsis élmény volt! Kata már úton van felénk, reméljük épségben megérkezik, vonattal jön!: ) hoPppáhh,puszika : )