mAgiC lAnd

Péntek este egy partival indítottunk azon a helyen, ahol már egyszer voltunk.:)Szó szerint ugyanaz a zene volt, ugyanazokkal a tagokkal… :)Nah,mind1, egy órácskát maradtunk, felszedtük az egyik török csajszit, aki szintén jött velünk, aztán elindultunk gyalog a buszmegállóhoz. Fél 2kor indult a buszunk Göreme felé, amit majdnem sikerült lekésnünk.:)Fél 7környékén értünk be, bementünk melegedni egy kis teára, gyorsan körbenéztünk a környéken. A legegyszerűbbnek egy autó bérlése tűnt, mivel buszok és dolmusok sem közlekednek sűrűn ezen a részen. Szóval így tettünk és nekivágtunk ennek a hatalmas területnek. Elsőnek a keleti részt fedeztük fel, aminek a története a következő: 30 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a kitörő vulkánok hamuval terítették be e vidéket. A megkeményedett hamuból egy könnyen erodálodó anyag, a tufa keletkezett, melyre helyenként kemény vulkáni kőzetréteg rakódott. Idővel, ahogy a tufa lekopott, különféle alakzatok formálódtak ki.Kúpos TÜNDÉRKÉMÉNYEK:))))))))) GoMbA forma (Gülsehirben):)))) és voltak állatok is:)))A képek magukért beszélnek, lehet csekkolni a facebook-on!:)A tufa olyan könnyen alakítható, hogy egyes helyeken (Derinkuyuban) egész földalatti városok alakultak ki, elképesztő! A legtöbb járat olyan alacsony, h csak görnyedve lehet mászkálni, és h h nem tévedtek el ebben a labirintusban!?:)Van ahol 7 szintnyi magasságra
Este a Nirvana hostelben alcsiztunk, ami szintén egy barlangban volt:) szóval átélhettük a régmúltat:) annyira fáradtak voltunk, h már 9kor aludtunk.
Másnap 14 km hosszú Ihlara-völgyben sétáltunk 7 km-et. Felmásztunk egy olyan barlangba, ahol alig volt kapaszkodó…alattunk kis cuki meredek szikla, aranyos volt visszanézni :PPP
A kanyon tele volt sziklába vésett templomokkal, igazi spirituális élet folyhatott itt.
Gyönyörűséges volt ez is természetesen, érdemes itt utazgatni!!!
noh, ennyike!
Jön kelet,pussszzzancs

7kÖznapOk

A hétköznapok összefolynak és gyorsan eltelnek azzal, h ennyit kell utazni a sulihoz. Az a zavaró igazán, h nem lehet szabadon körbenézni, mert mindig nézni kell az időt. Ugyanis a felszállást követő 1 órán belül utazhat az ember ugyanazzal a jeggyel, olyan, h bérlet nincs, pedig jó lenne. Nyílván ennyi emberre így próbálják korlátozni, de hát…eszméletlen tömeg van minden egyes buszon. Hogy leüljön az ember az szinte kizárt, amikor vinni kell a cuccokat órára, akkor ez nagyon jóóó…Jahhh, valamelyik nap shettel-el (iskolabusszal) mentünk az egyetemre és akkora dugó volt,h a sofőr bácsi lazásan egy zebrán átment, h jobb pozicióba kerüljön a busz… eszméletlenek.))))) de a dudálás a kedvencünk) nekem feldobja a napomat, h gondolkodjam azon, h most miért is dudáltunk???és van a rendes duda és van egy kifejezetten a nagy dugóra kifejleszetett dallamos duda:))))))) brutálisnagy.)))))) hihihihiVolt, hogy annyira tele volt az iskolabusz, h én (Zsófi) konkrétan a sofőr bácsi mellett ültem, azon a műanyag ajtón, amin ő bemegy, párszor bele is ütközött a keze a lábamba, amikor váltani akart, de no problemo… :P kérdem én,h minek ide eui unio??? és, h komolyan gondolják -e ott páran nyugaton???? :) mert, ha igen, akkor még nem voltak keleten…:)A sulcsi jó, végül 3 óránk van, vagyis amire bejárunk, de a tanárok lazások, ezekre se kéne mindig bemennünk, de mi szorgalmasak vagyunk:)az egyiket reméljük el tudjuk fogadtatni otthon, mint belsőépítészeti tervezést. Egy pavilont kell terveznünk, erről már vagy 5 plakátot kellett csinálnunk, ami végülis jó, mert pörög az óra az otthonihoz képest, de kicsit drága a színes nyomtatás ebben a méretben, amit kérnek… ez van!:>A festés is jó, szerdánként van reggel 9től délig. A művészpalánták eléggé realisták, vagy ezt kívánja meg a tantóbácsi, nem tudjuk, de nincsenek nagy húúúligánságok, elborultságok, amiket például a folyosón lehet látni és itthon… :) A számítógépes tervezésre, pedig tényleg nem kell bejárnunk és azt mondta Stefano (olasz erasmusos formatervező tag), hogy megtanít minket 3 nap alatt arra, amit itt elvárnak félév végére…
Jelezném, h az első vizsga ebből a tantárgyból karácsony előtti nap lesz.)

medveBOCS, h csak msot írunk! :)

’icE bReak’

Előző héten pénteken, este fél 11kor indultunk el nyugat felé. Hajnali fél 6ra ért be a buszunk. Gyorsan megittunk egy kávét 5 Turkish líráért (700HUF), a lényeg, h nem verik át a turistákat… De hát valamikor nincs mit tenni…8ra felértünk a híres Hierapolishoz, ahol 2. századbeli romok között sétafikálhattunk. Elég nagy területen fekszik, templomok, fürdők, színházak találhatóak itt. 6.században kezdődött a város hanyatlása, víz alá került. E mellett van Pamukkale látványos mészkő és gipsz lerakódásos teraszai. Kalcium-karbonát rakódik le és rétegesen megmaradnak , ezért kapta a nevét Pamukkale, ami pamutvárat jelent. A teraszok felső részénél meleg víz folyik, szóval abban a hidegben is, ami volt lehetett mezítláb császkálni a kijelölt helyen (ugyanis egy része le van zárva a látogatók elől).Gyönyörűen néz ki! Hála égnek, h időben ott voltunk, nem voltak sokan, de mire „végeztünk már el is özönlötték a külföldiek…nem tudom mi lehet nyáron..:)
Eztán körbejártuk a várost, majd elfoglaltuk szálláshelyünket, ami egy kis hostel volt. Megpapiztunk aztán végre először vízipipázhattunk egy „igazi török teraszon”, úgy értve, hogy végre török bútorokkal és textillel volt berendezve:)

Estére csak hárman maradtunk ott, Rafal és Elenka továbbindult Konyaba. Mi másnap Afyonba mentünk, aminek a jelentése ópium (ugyanis a hely tele van mákmezőkkel). Sajnos ezt nem próbáltuk ki és meglepődésünkre nem is kínált vele senki az utcákon… Noh, de ismét egy gyönyörű kis városba érkeztünk, először egy mecsetbe kukkantottunk be. Nem is akartunk nagyon a szőnyegre ülni, de egy öreg bácsi odainvitált minket. Azonban rá 5 percre odajött egy másik öreg, hogy mit keresünk mi nők benn!? Amikor ima van a nőknek vagy az emeleten vagy kinn van a helye... mondtuk hoppá és kiosontunk. Kis utcákon át keveredve jutottunk el a citadella aljához (színes falú, fás szerkezetű házikók sokasága), aminek a teteje 225 méter magasan van és 700 nem is akármekkora lépcső vezet fel. Felérkezve, azon kívül, h lábunk remegett és levegőt alig kaptunk, csodálatos kilátás tárul elénk!!! Körbelátni a várost, és a tájat. Jahhh, majdhogynem mindegyik háztetőn napelem van és külön tartály a melegvíznek. Fent a tetején összeismerkedtünk egy török csapattal, akik meghívtak minket egy teára lent a városban. Aztán szomorú búcsú után, hazaindultunk.